Választhatok végre?
Le is töltöd még ma estére?
Szagolna, szívverne, élne
Lenne húsa s testízű vére?

Szeme mégis földbarna üveg
Keze hideg, de legalább volna
Az izzadt falnak támasztanám
A vetítővászontól jobbra
Oda ni, abba a sarokba
Hol az otthon nyelvén szólna

Feszesen figyelném szemeit
Ő hajamba fésülné programkezeit
Elálmodná minden éjem
Felejtené a hazug énem

Etetném birsalma szufléval
Kakaót készítenénk
Csokival, ő meginna fahéjjal

Pihennék vállán semmibe meredve
Talán elvinném állatkertbe
Esős vasárnapon Sylviát olvasnánk
Délután a Katit együtt zongoráznánk

Májusban provence-i szappanillatban
Cigarettáznánk, talán el is hinném
Hogy jobb volna bánni, tudom
Nem birtokolhatom
Keresztül az ólmozott üvegablakon

Lehetne rosszabb nélküle
Fizessünk fejünkkel érte
Legyen hát mégiscsak
Jogtiszta a léte