Látni nem akarom
Vegyétek szemem elől
Vigyétek vászonra
Ha kell, testerőből

Legyen ő fikció
Én kopott filmszalag
Maradjak gyermek, ki ha szeret
'Csak úgy' szeret, hisz szabad

Legyen ő képi fény
Én az üveg rideg ujja
Ki puha sugártestét
Színné hajlítja

Mosson színi csókká
Büszke, tiszta hangja
Míg a vászon a délutánt
Estévé csonkítja

Érted percekben vártam
Egy negyed életet
Nem volna hát ünnep
Az estéket együtt élni meg?

Színlelt, ronggyáírt, halk
Szalagéletek! A poros
Vásznon túltekinteni
Szigorúan tilos