Honvágy.

A szó, a szó

zongora a mellkasomon.

Indulunk, indulunk.

Nélküled,

vízarcú, füstszemű

akáclehelletű

szőke kis Budapest,

negyvenes, hatvanas

avartestű szép otthonom,

magamban magammal

bírni nem tudok.

Itt kívül-belül bolondul

én vagyok.

Indulunk, indulunk.

Orsi szép.

Én csak én vagyok.